A Facebook mint megkerülhetetlen nagyhatalom

A Facebook mint megkerülhetetlen nagyhatalom

Egyre többen ismerik fel, hogy Mark Zuckerberg kezében olyan rendkívüli befolyás összpontosul, ami talán sosem volt a történelemben.

A Facebook tulajdonképpen észrevétlenül hódította meg az élet különböző területeit: a politikát, a médiát, a társadalmi kapcsolatokat. Mindezt úgy, hogy még azoknak sem tűnt fel az óriáscég befolyásának valódi hatása, akik közvetlenül Zuckerberg mellett dolgoztak.

Az elmúlt évben több egykori vezető fejezte ki aggályait a különböző jelenségekkel kapcsolatban.

Sean Parker, a cég egykori társalapítója és elnöke az Axios egyik rendezvényén magyarázta el, hogy miként tettek platformfüggővé több százmillió embert. Elmondása szerint az agynak adott dopaminlöketekkel (amiket a bejegyzésekre érkezett lájkok, megosztások és kommentek idéznek elő) elérték, hogy a felhasználók a lehető legtöbb időt töltsék az oldalon. A gyermekekre gyakorolt nemkívánatos hatásokkal kapcsolatban csak így fogalmazott: „Isten tudja, mit művel a gyermekeink agyával.”

Hasonlóan kemény támadást intézett egykori munkaadója ellen Chamath Palihapitiya is, aki korábban a felhasználók számának növekedéséért felelős alelnök volt. Szerinte a dopaminalapú visszacsatolás éppen a társadalom működésére van a legrosszabb hatással, ami szembemegy a gigavállalat kezdeti célkitűzéseivel. Hozzátette, a társadalom szövetét ez a platform a darabjaira bontja, így ő igyekszik a lehető legkevesebbet fent lenni, és „a gyermekeinek sem engedi használni azt a sz*rt”.

Rajtuk kívül még egy sor facebookos dolgozó fejezte ki ellenérzését a vezetés különböző döntéseivel kapcsolatban, legyen szó adatvédelemről, az álhírek terjesztéséről, vagy éppen a felhasználók érzelmi alapon történő kategorizálásáról. Még nagyobb számban vannak viszont azok, akik az elmúlt két-három évben vették célkeresztjükbe a Facebookot, látva annak nagyhatalmi törekvéseit.

Barack Obama 2008-as választási sikere óta minden kampánystratéga tudja, hogy a közösségi platformok megkerülhetetlenek a győzelemhez vezető úton. Ahogyan John F. Kennedy a hatvanas években forradalmasította a televíziózást politikai szempontból, úgy az elmúlt nyolc év demokrata elnöke a Facebook és Twitter lehetőségeit aknázta ki maradéktalanul. Nem véletlenül nevezték őt az „első közösségioldal-elnöknek”.

Amerikai kollégájától tanulva Justin Trudeau is arra állította rá PR-gépezetét, hogy alkossák meg személyében a tökéletes kanadai miniszterelnök képét az interneten. A közösségi platformok specialistái rájöttek, hogy a fiatal liberális vezetőt miként tehetik szimpatikussá a többmillió kanadai felhasználó előtt. (A jelenségről a Hetek 2017. augusztus 11-ei számában írtunk Ereszt a Trudeau-lufi című cikkünkben.)

Digitális agytrösztje és gyerekkori barátja, Tom Pitfield egy berlini rendezvényen árulta el, hogy tulajdonképpen évek alatt kísérletezték ki, hogy milyen eszközökkel lehet befolyásolni a másképpen gondolkodókat. Kielemezték, hogy kit érdemes megcélozni, milyen tartalommal és hogyan lehet elérni ...

Tovább a teljes cikkhez...